Tudod mióta harcolok magam ellen?Mennyi sírást nyomtam el magamban,csak hogy ne tűnjek gyengének?

Hiányoznak azok az idők amikor nem volt bajom a külsőmmel,amikor még nem bántottak ha sétáltam a folyosón,amikor nem sírtam ha tükörbe néztem,amikor nem utáltam magam ennyire… 

A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy
papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod
hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert
úgy érzed senki sem ért meg téged, senki
nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli,
hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor
ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és
utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe
meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye?
Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap
reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon
kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj
lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod,
nem tudja, hogy elmentél. A nevedet
kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ,
ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre
zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába.
Anyukád erőt vesz magán és odasétál az
ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a
kezed. Apukád próbál erős maradni, de
könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az
anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden
pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor
kiabált veled, vagy a szobádba
küldött valami hülyeségért. Az apukád magát
hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért
annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem
érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat
a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél.
Minden osztálytársad aggódik, hogy mi
történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos
lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt
veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta
másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki
mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A
tanár, aki rád ordított,
veszekedett veled, mert nem volt kész a házid,
magát hibáztatja. Az emberek sírnak,
őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM
ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek.
Az
anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A
kistestvéred, lényegtelen hányszor
veszekedett veled, elvette a cuccaid annak
ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy
utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a
hőse, a példaképe. Most magát hibáztatja. Miért
nem mondta el neked, amikor még volt rá
lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú
aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szivatott
téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges.
Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit
sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A
szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A
bátyádnak dühkitörései vannak. A
kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy
visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők
nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád
depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A
fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most
vágdossa magát. De senki
sem törödik veled, nincs igazam? Senki sem tudja
mit mondjon, mindenki sokkolva van.
Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni
tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy
gyere vissza,de te már nem fogsz…
(Nos hat errol sokat mondhatnak ..mert mar en is  parszor a fejembe vettem hogy az leszek de valami megis visszatart...)

Amikor sötétben utazol..füledben a fülhallgató, és gondolkodsz..gondolkodsz az életeden..mindenen ami bánt és fájdalmat okoz..és sírsz..mert nem vagy tökéletes, mert nem vagy elég jó, mert semminek érzed magad..de legalább a sötétben nem látszanak a könnyeid..hogy fáj..és amikor leszállsz és a lámpák megvilágítják az arcod olyan,mintha nem történt volna semmi, és minden a legnagyobb rendben lenne

..tudod, különlegesnek
lenni egy dolog,
míg fontosnak lenni
már egészen más.
"Különleges" az a valaki,
akit sosem fogsz
elfelejteni az életed során.
"Fontos" pedig az,
akire egész életedben
szükséged lesz. Az élet
pont attól olyan nehéz,
hogy az esetek többségében
ez a két személy nem ugyanaz..
viszont arra,
hogy ki különleges,
és ki fontos,
sokszor csak túl
későn döbbenünk rá...

Anna kicsi kakaoja ..:)) ..hat nem tom mit mongyak erol az egeszrol nem szeretem (padlot) es o mar sokszor szerelmet is valott de en nem ugy erzek iranta vagyis nem szeretem de nem akarom hogy osszejojjon massal..:/.Ez ott van a cukorfalatom iranta sem tudom hogy mit erzek szeretem meg nem  de az a baj soha nem johetunk ossze...

Minél mélyebbre kerülsz, annál jobban értékeled majd a magasat. Minél jobban fázol, annál jobban fog esni a melegség. Csak az tudja igazán értékelni a jót, aki a rossznak minden skáláját végigénekelte. Érezd át a negatívot, értékeld, fürödj meg benne. És ha minden porcikád érzi már, ha a csontodig hatolt, akkor vagy felkészülve újra a napfényre, akkor nem fogja égetni a bőröd. Bármilyen forró is lesz, sütkérezni fogsz benne.

Én hiszek benned. Annak ellenére, hogy minden második rezdüléseddel elbizonytalanítasz. Annak ellenére, hogy néha napján kutyába se veszel, én valamiért mégis hiszek benned, bennünk. Hiszem, szent meggyőződésem, hogy ha két embernek együtt kell lennie, hát nincs se szélvész se orkán vagy egy másik nő, aki ennek az útjába tudna állni. Lehet a legbutább szőke, a legcsintalanabb mosollyal, akkor sincs elég ereje hozzá, hogy két olyan ember közé álljon, akiknek már megvan a végzete. Én ebben hiszek. A szerelem fel nem fogható erejében és abban, hogy egy nap majd minden elem a helyére kerül.

Kétféle számtan van. Az ész számtana és a szívé. Az ész számtana szerint a kettő, az öt, a száz, az ezer vagy a millió mind nagyobb az egynél. De a szív számtanában lehet az egy nagyobb bármennyinél. Kaphatsz bármennyi jó szót, törődést, az összes együttvéve kevesebb, mint egy. Az az egy, amit attól az egytől kapsz.
Az Egyetlentől.

Amikor fellobbant az első tűz, amikor elgurult az első kerék, amikor először kapott lángra az első gyufaszál, amikor először gyúlt ki az első izzó, amikor... És mennyi ilyen pillanat volt, ami megváltoztatta a világot. A pillanat, amikor valaki megálmodott valamit, vagy rájött valamire. Vagy a pillanat, amikor rád mosolygott Ő. Ami ugyanígy megváltoztatta a világot. A te világodat.
Az Ő mosolya.

Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol.. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. érzed, hogy Te vagy a legboldogabb. És az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved a torkodba dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.

A kolibri nem csak
egy egyszerű madár.
A szíve ezerkétszázat
ver egy perc alatt,
és nyolcvanat csap
a szárnyával egy másodperc
alatt, és ha lefogod a
szárnyait, hogy ne
repülhessen, akkor tíz
másodpercen belül meghal.
Ez itt bizony nem egy
átlagos madár, ez egy
valóságos csoda.
Lelassították a szárnyait egy
mozgóképpel, és tudjátok,
mit láttak? Hogy a szárnyai
nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

Nekem nem kell a szőke herceg fehér lovon... 

a barna srác busszal közlekedve tökéletesen megfelel!

"Nézzük csak, hogyan kezdődik az érzelmi zűrzavar, amit szerelemnek nevezünk. Egy adott személy, mondjuk te, kíváncsi olvasóm, észreveszel egy ellenkező nemű egyedet a tömegben. Észreveszed, és attól fogva nem tudod levenni a szemed róla. A szád kiszárad, a pislogód kiguvad, a szíved pedig úgy dörömböl, mint apád, ha pityókásan jön haza és befele akarja nyitni a kifelé nyíló ajtót. Egyszer csak azt veszed észre, hogy az illető személy úgy vonz, mint vasreszeléket a mágnes. Ettől kezdve látszólag semmi másra nem vágysz, mint hogy hozzáérj, megöleld, sőt a szád a szájához szorítsd, ami - mondjuk meg őszintén - nem egy higiénikus dolog. (...) A felsorolt tünetegyüttest nevezi szerelemnek az emberiség abban a hitben, hogy ennek az érzésnek, lelki és biológiai okok miatt nem lehet ellenállni."          
                Szerelmünk lapjai           

Az a fajta lány vagyok, aki elhiszi, hogy amit adsz azt visszakapod.Az, aki reménykedik egy szebb napban.Az, aki nem szereti a nyugalmat.Az, aki egész nap mosolyog, de éjszakánként sír.Az a lány, aki szeretné, hogy szeressék.Az, aki annyira erősnek tűnik, de belül annyira gyenge.Az a lány, aki feláll minden egyes alkalommal amikor összeomlik...

Tedd amit jónak látsz, ne várj senkitől semmit. Elvárásaid csak magaddal szemben legyenek. Így érhet a legkevesebb csalódás, mert így nem tartozol igazán senkihez!!!

Péntek 13......éjfél......>:D<

A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után!Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik!Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta! először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzben forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!!A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni! Aztán hallott v.mi éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak elött! Sikitva szaladt ki a szobájából,szólni a többieknek......Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok! s félrenézve ekkor megpillantotta a hugát is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón!A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!!Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......

:)

Take me away..♥ Vivii >:D<:*

"Az ember 100 dolgot akar;
89 és felet megkap.
Kilencet megszerez.

 Felet befejez..
és abba az egybe hal bele,
ami nem lehet az övé!"

Are you OK?
Yeah, I'm fucking fantastic.

P'entek 13:3

Két óvodás beszélget:
- Tavaty van.
- Mi???
- Tavaty van!!!!
- Nem éjtem!
- Batynak a matykák!!!
- Ja! Tavaty van!

                                               >Szidii<:*:*:*

Van valami varázslatos abban,
mikor este kezd el esni a hó.
Mikor a lámpák fénykörében
megcsillannak a hópelyhek.
Ilyenkor a legjobb sétálni.
Minden olyan békés és nyugodt. Csak hallgatod
a csendet. Nincs ennél jobb

Isti >:D<:*
A nõk olyanok mint a Google... Még be sem fejezted a mondatot, de már találgatnak:D

Nem az számít hova jutsz,
hanem hogy honnan
indulsz..és mit érsz el az
életben.

Emlékszel minden szavára,
hallod a hangját ahogyan
kimondta azokat,
még azt is fel tudod
idézni milyen arckifejezéssel tette. Emlékszel, hogy milyen
izgatott voltál mielőtt
találkoztatok, aztán
arra a nyugalomra, amit
akkor éreztél
mikor vele voltál, 

hogy megszűnt az egész
világ és semmi más
eszedbe sem jutott csak
élvezted a vele töltött időt.
Emlékszel,
hogy hogy mosolygott rád,
hogy szinte kiugrott a szíved.
Emlékszel az illatára.
Emlékszel, hogy milyen
érzés járta át az egész
tested ahányszor
csak hozzád ért vagy
megfogta a kezed. Emlékszel milyen
csalódás volt visszazuhanni
a való világba miután
elköszöntetek.
És hihetetlenül boldog
vagy és mosolyogsz,
mert még mindig jó érzéssel
töltenek el ezek az emlékek,
aztán jön a gondolat,
hogy talán soha többet
nem lesz ilyen, lehet,
hogy soha többet
nem leszel vele
és nem élheted ezt át
… na az a legrosszabb.

az érzés mikor találok egy üres milka csokis papirt... szörnyü:(
az a tudat hogy nem én ettem meg még rosszabb:(

Állj fel,
ha meguntad, hogy senki légy..
és ne add fel semmiért..!!!

Erthetetlen vagyok.
Boldog szeretnek lenni
- mindennel jobban -
de szinte megallas nelkul olyan
dolgokra gondolok, amik
szomoruva tesznek. Lusta vagyok,
de megis ambiciozus.
Nem kedvelem magam,
de szeretem azt, aki vagyok.
Sokszor ugy teszek,
mintha rideg lennek, pedig igenis erzek.
Figyelmet szeretnek,
de amikor eljon az ido,
hogy megkapjam, inkabb elmenekulok.
Folyamatos ellentmondas jellemez,
es hogyan varhatnam el,
hogy mas megertsen,
ha en sem ertem magam?!

Mikor meglatom..:/

                                                            Füliip :> >:D<

Amikor felteszik neked azt a kérdést hogy voltál-e már szerelmes.és elmosolyodsz.szerelem volt az amikor minden este sírtál mert te olyan valakiért epedeztél aki egy gondolatot sem pazarolt rád.szerelem az amikor minden percben eszedbe jut,hogy mit csinálhat,vajon jól van-e.szerelem az amikor minden reggel csak azért kelsz fel mert reménykedsz,hogy talán ma bekövetkezik a változás,és a tiéd lesz.szerelem az amikor kicsordul a véred és el fojtod a sírást.szerelem az amikor többé nem akarsz érezni.ez a szerelem?… és a válaszod csak egy mosoly,és egy igen,voltam már

Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested, nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és talán ő is akarja, de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró
csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert
az a szem már nem fog úgy rád nézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érintheted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé!!! De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen,de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor
jobban magadhoz szorítod,vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna, ha…. Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled… Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört. Talán így kellett lennie ha az eszedre hallgatsz, az volt a helyes. Más életkor, más célok, más légkör, más múlt, más jövő, de vágytok egymásra. A szívetek egymásért kalapál, boldogok vagytok együtt, de ez hosszú távon elég? Tudnátok élni egymásért és egymásnak? Hoznátok áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné?Nem tudod, csak abban vagy
biztos, hogy beleszerettél, és hogy akarod úgy ahogy van mindenestől,bármilyen nehéz lesz, akarod,és neked több vesztenivalód van. A szíve szerint veled lenne, de az esze ellenkezik.De ő, bármilyen nehéz is, az eszére hallgat. Nem tehetsz ellene semmit. Nem öregedhetsz tíz évet, nem végezhetsz el három iskolát, nem vehetsz házat, autót, nem szerezhetsz tapasztalatot. Nem teheted. Pedig
megtennéd érte. Érte mindent. Nem tudod mit hoz a sors. Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj. Látnod kell. Senki sem
tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, csak kopognak széthullt szíved darabjai,és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon: “Hiányzol!