A szobádban ülsz, az ajtó zárva. Egy toll és egy
papír az asztalon.. A kezed remeg, nem tudod
hogy kezdd. Egy búcsúlevél a családodnak. Mert
úgy érzed senki sem ért meg téged, senki
nem tudja min mész keresztül. Senkit nem érdekli,
hogy élsz vagy nem.. Ez az az éjjel, amikor
ennek vége szakad. Lassan az ágyba mászol, és
utolsó lélegzeteidet veszed, sötétségbe
meredő tekintettel. Senkit sem érdekelsz, ugye?
Nos, talán rosszul gondoltad. Kedd van, másnap
reggel, reggel 6:30. Anyukád jön, és az ajtódon
kopogtat. Nem sejti, hogy bármi baj
lehet, és megismétli. Nem tudja, hogy nem hallod,
nem tudja, hogy elmentél. A nevedet
kiabálja és kéri, hogy nyisd ki. Nem kap választ,
ezért bemegy és ordibálni kezd. A földre
zuhan, közbe apukád beviharzik a szobába.
Anyukád erőt vesz magán és odasétál az
ágyadhoz, a tested fölé hajol, sír, üvölt, rázza a
kezed. Apukád próbál erős maradni, de
könnyek szöknek a szemébe. A mentőket hívja. Az
anyukád magát hibáztatja, eszébe jut minden
pillanat, amikor nemet mondott neked, amikor
kiabált veled, vagy a szobádba
küldött valami hülyeségért. Az apukád magát
hibáztatja, amiért nem volt ott neked. Amiért
annyit dolgozott, hogy alig láthattad. Senkit sem
érdekelsz, ugye? 8:34, az igazgató kopogtat
a termetek ajtaján.Az osztályfőnököddel beszél.
Minden osztálytársad aggódik, hogy mi
történhetett. Az igazgató bejelenti, hogy öngyilkos
lettél. A népszerű lány, aki bunkó volt
veled, magát hibáztatja. A fiú, aki mindig le akarta
másolni a házid, magát hibáztatja. A gyerek, aki
mögötted ült, és dobált téged, magát hibáztatja. A
tanár, aki rád ordított,
veszekedett veled, mert nem volt kész a házid,
magát hibáztatja. Az emberek sírnak,
őrjöngenek, hogy mit tettek. SENKIT SEM
ÉRDEKELSZ, UGYE? 14:00 a testvéreid hazaérnek.
Az
anyukádnak el kell mondania nekik mi történt. A
kistestvéred, lényegtelen hányszor
veszekedett veled, elvette a cuccaid annak
ellenére, hogy megtiltottad, üvöltötte neked hogy
utál, ezeknek ellenére szeretett téged, te voltál a
hőse, a példaképe. Most magát hibáztatja. Miért
nem mondta el neked, amikor még volt rá
lehetősége? A bátyád hazaér, a kőszívű fiú
aki sosem sír.. Magát hibáztatja, amiért szivatott
téged. Lyukakat üt a falba, olyan ideges.
Nem tudja felfogni, hogy elmentél. Örökre. Senkit
sem érdekelsz, ugye? Eltelt egy hónap. A
szobád ajtaja azóta is zárva. Már minden más. A
bátyádnak dühkitörései vannak. A
kistestvéred minden nap sír, és várja, hogy
visszagyere. A népszerű lány anorexiás lett. Ők
nem tudják elviselni, hogy mit tettek. Apukád
depressziós, anyukád nem alszik éjszakánként. A
fiú aki, mindig le akarta másolni a házid, most
vágdossa magát. De senki
sem törödik veled, nincs igazam? Senki sem tudja
mit mondjon, mindenki sokkolva van.
Sírnak és hiányzol nekik. Nem tudnak elválni
tőled, még nem, soha! Mindenki kéri, hogy
gyere vissza,de te már nem fogsz…
(Nos hat errol sokat mondhatnak ..mert mar en is  parszor a fejembe vettem hogy az leszek de valami megis visszatart...)