Erthetetlen vagyok.
Boldog szeretnek lenni
- mindennel jobban -
de szinte megallas nelkul olyan
dolgokra gondolok, amik
szomoruva tesznek. Lusta vagyok,
de megis ambiciozus.
Nem kedvelem magam,
de szeretem azt, aki vagyok.
Sokszor ugy teszek,
mintha rideg lennek, pedig igenis erzek.
Figyelmet szeretnek,
de amikor eljon az ido,
hogy megkapjam, inkabb elmenekulok.
Folyamatos ellentmondas jellemez,
es hogyan varhatnam el,
hogy mas megertsen,
ha en sem ertem magam?!