Emlékszel minden szavára,
hallod a hangját ahogyan
kimondta azokat,
még azt is fel tudod
idézni milyen arckifejezéssel tette. Emlékszel, hogy milyen
izgatott voltál mielőtt
találkoztatok, aztán
arra a nyugalomra, amit
akkor éreztél
mikor vele voltál, 

hogy megszűnt az egész
világ és semmi más
eszedbe sem jutott csak
élvezted a vele töltött időt.
Emlékszel,
hogy hogy mosolygott rád,
hogy szinte kiugrott a szíved.
Emlékszel az illatára.
Emlékszel, hogy milyen
érzés járta át az egész
tested ahányszor
csak hozzád ért vagy
megfogta a kezed. Emlékszel milyen
csalódás volt visszazuhanni
a való világba miután
elköszöntetek.
És hihetetlenül boldog
vagy és mosolyogsz,
mert még mindig jó érzéssel
töltenek el ezek az emlékek,
aztán jön a gondolat,
hogy talán soha többet
nem lesz ilyen, lehet,
hogy soha többet
nem leszel vele
és nem élheted ezt át
… na az a legrosszabb.